Szintén más blogolók pozitív véleménye miatt kezdtem el olvasni Michelle Richmondtól a Köd Évét. Nagyon tetszett. Bár be kell valljam, majdnem félbehagytam ezt is, mert a kislány eltűnése után úgy éreztem leült a sztori, a nő csak lamentált, gondolkozott, stb, de nem történt semmi. Nem adtam fel, és milyen jól tettem! Ez a csendes, nyugodt, nőies finomság, amivel Richmond ír, és ami először untatott, végül olyannyira magával ragadott, hogy még hajnali 1-kor is a konyhai hokedlin kuporogva találtam magam a könyvvel.
A történet röviden, ha valaki nem ismerné: Nő sétál a barátja kislányával a tengerparton. Egy pár másodpercre nem figyel rá, kislány eltűnik. Nő ezután hónapokig kutat, amikor már a barátja és a rendőrség is feladják a reményt, hogy még élve látják a gyereket. A végét nem árulom el, de én lerágtam az összes körmöm, úgy izgultam.
10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése