Carcassone

Az előző bejegyzésemhez teszek még be egy képet, Carcassone-ról, ahol Alais élt. Gyönyörű, nem? Meg is fogadtam, hogy egyszer elviszem ide az Embert (meg talán a Kutyát is, ha jó lesz). Katt a képre, ha nagyban szeretnéd látni.

Labirintus

Nagyon régen nem írtam már.
Ennek több oka is volt, de az elsődleges a lustaság, sajnos. Olvasni olvastam persze, de idő hiányában lassan haladtam. Plusz el is felejtettem, miket olvastam:( Ezért jó blogot vezetni, hogy sose felejtsem el, ha valami tetszik. Úgyhogy megpróbálok szorgalmasabb lenni ezentúl.
A legutóbb befejezett könyvem Kate Mosse-tól a Labirintus. Ezt már olvastam egyszer, most csak újraolvasás volt, de ha lehetséges, még jobban imádtam, mint elsőre.
A tartalmat a moly.hu-ról másolom:
"Három titok. Két nő. Egy Grál.
1209 júliusában egy tizenhat éves carcassonne-i lány titokzatos könyvet kap az apjától, benne a Megfeszített Krisztus kicsorgó vérét felfogó Szent Grál titkával, amelynek gyökerei az ókori Egyiptom sivatagának mélyéről erednek… 2005 júliusában Alice Tanner két csontvázat talál a Carcassonne körüli hegyekben végzett ásatások során. A rejtett sírüreg belsejében Alice hitetlenkedve fedezi föl, hogy érteni véli az üreg kőfalába vésett titokzatos, ősi szavakat. Már túl késő, amikor rádöbben, hogy olyan események sodrásába került, amelyek fölött neki nincs hatalma, s hogy személyes sorsa elszakíthatatlan szálakkal kötődik a 800 évvel korábban élt eretnekek sorsához. Legenda, vallás, történelem, múlt és jelen lebilincselően izgalmas meséje, amely A Da Vinci-kód sikerével vetekszik."
Nem is írnék többet a tartalmáról, nehogy eláruljak olyat, amit nem kellene.
Maga a könyv szerintem lazán üti a Da Vinci-kódot. Tény, hogy lassabb folyású és nem pörögnek benne úgy az események, de nekem pont ez tetszett. Számomra ez a könyv olyan volt, mint egy pohár finom bor, ezt ízlelgetni kell, el kell veszni benne. Nem olyan, amit csak úgy 10 percre kézbe veszünk, csak akkor érdemes olvasni, ha több időnk is van, mert csak úgy tud igazán beszippantani a világa. Két idősíkon fut a történet, az egyik a középkor, a másik napjaink Franciaországa és mindkét kor annyira jól és érzékletesen volt ábrázolva, hogy tényleg úgy éreztem ott vagyok, éreztem a folyó illatát. És nagyon megszerettem a szereplőket. Nehéz volt tőlük búcsút venni a könyv végén. És bár ott áll már a polcomon a Kripta, nem tudok még belekezdeni, nem tudok még búcsút venni Alais-től és Guilhem-től.