Folytatom a Második Atlantiszos bejegyzésem.
A könyv történetét nem írom le, bárki utánanézhet, ha esetleg még nem hallott róla. Sellők és tündérek vannak benne.
Mint ahogy már írtam korábban is, nekem nagyon tetszett. Azonban meg kell, hogy mondjam, hogy ami igazán tetszett, az a történet volt. Izgalmas és fordulatos volt, letehetetlenné téve a könyvet. Humor is volt benne bőven. A szereplők jellemábrázolása és párbeszédei azonban, hát, hogy is fogalmazzak, kissé infantilis volt. Nem tudom, hány éves lehet az író, de ennek alapján fiatalra tippelnék. Azaész és Elel szerelme számomra konkréten nevetségesnek tűnt, ugyanaz a Twilightból már jól ismert klisé, amikor egy cseppet sem ismered a másikat, nem is tudsz róla semmit, de beleszeretsz, mert olyan szép.
A karakterábrázolási hiányosságokat leszámítva azonban nagyon tetszett a könyv. Azt nyújtotta, ami egy könyvtől elvárható, színtiszta szórakozást.
A szerző szerintem jó képzelőerejű és tehetséges. Remélhetőleg, a második részre kicsit érettebb gondolkodású is lesz.

Második Atlantisz

Nagyon-nagyon régen nem írtam már, mert egy lusta disznó vagyok. De olvasni olvastam jó sokat és megpróbálom majd pótolni a blogon is a lemaradásomat.
Az utóbbi időben olvasott könyvek közül van egy, amit mindenképp ki szeretnék emelni:
Lilian H. AgiVega - Második Atlantisz A tízezer éves varázs
Félve vettem a kezembe, amikor megtudtam, hogy egy fanfic író műve. Hogy miért? Sok-sok könyves blogot és fanficet olvasgatok szabadidőmben és meg vagyok döbbenve azon, hogy boldog-boldogtalan írónak hiszi magát. Kész vannak teljesen a mai fiatalok. Azt hiszik, azért mert elolvastak pár YA-t, már ők is képesek írni. DE NEM. Ráadásul, az egy dolog, hogy nem tudnak írni, de más kezdő írókat olyan elánnal osztanak ki, hogy csak nézek. Mert az elv az az, hogy húzzunk le mindenkit, annál jobbnak látszunk majd mi. Ezenfelül műveletlenek és beképzeltek. Akinek nem inge, az ne vegye magára. De aki SOHA az életben nem olvasott még egyetlen irodalmi értékű művet sem, csak chick litet, young adultot, az azért vegyen vissza az arcából. És ezzel nem lehúzni akarom ezeket a műfajokat, mert én is szeretem őket.
Szóval a sok reményteli írócska egyikének gondoltam csak ezt Agivegát. (Ja, egyébként ez a név nagyon gáz.)De kellemes csalódást okozott. Kétségtelenül vannak hiányosságai a könyvnek, de engem annyira magával ragadott a történet, hogy ez nem érdekelt.
Folyt. köv. holnap, mert dolgom van:)