Befejeztem a könyvet. Isteni volt, komolyan mondom, rettenetesen tetszett és alig várom, hogy eljussak a könyvtárba, ahol remélhetőleg bent lesz a folytatás.
A sztori röviden a Molyról: A fiatal Darrow a Marson él, bányász, és Vörösnek született, a színekről elnevezett kasztokra épülő társadalom legalacsonyabb rétegébe. Fáradtságot nem ismerve kockáztatja az életét a beomló alagutak és lándzsaviperák közt abban a hitben, hogy sorstársaival lakhatóvá teszi a bolygó felszínét a jövő generációi számára. Darrow még sosem látta a szabad égboltot, ám a kötelességét mégis teljesíti, mert reméli, hogy emberfeletti munkájával a saját gyermekeinek is jobb életet teremt. Egy nap azonban megtudja, hogy a Vörösök elől eltitkolják az igazságot, ugyanis a Mars felszíne már alkalmas az emberi életre. Méghozzá nem is akármilyenre.
Igazságot követelve a kasztjának és bosszúra szomjazva meggyilkolt szerelme miatt Darrow csatlakozik a földalatti ellenálláshoz, hogy megdöntse az Aranyak zsarnoki uralmát. S céljának elérésében semmi sem gátolhatja meg… Még az sem, hogy olyanná kell válnia, mint gyűlölt ellenségei.
Teljesen magával ragadott a könyv világa, a fiúk a barátaim lettek, velük sírtam és nevettem, éreztem a dühüket, a fájdalmukat. A főszereplő, Darrow, az Arató számomra hihető jellemfejlődésen ment keresztül a beépülése során. Tanulságos volt a háborús startégiai gondolkodás szerepeltetése a könyvben, Darrow hadvezérré érése. A cselek, amelyeket bevetett, meg tudtak lepni, bizonyos mondatok csak a fordulatok előtt nyertek értelmet.
A barátságok kialakulása a történetben, ahogy összekapaszkodnak a fiúk, a Vonítók hűsége mind-mind magával ragadó. Igazából annyira tetszett a könyv, hogy nem is tudok összeszedetten írni róla :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése