2011. augusztus 4., csütörtök

Folytatom a Második Atlantiszos bejegyzésem.
A könyv történetét nem írom le, bárki utánanézhet, ha esetleg még nem hallott róla. Sellők és tündérek vannak benne.
Mint ahogy már írtam korábban is, nekem nagyon tetszett. Azonban meg kell, hogy mondjam, hogy ami igazán tetszett, az a történet volt. Izgalmas és fordulatos volt, letehetetlenné téve a könyvet. Humor is volt benne bőven. A szereplők jellemábrázolása és párbeszédei azonban, hát, hogy is fogalmazzak, kissé infantilis volt. Nem tudom, hány éves lehet az író, de ennek alapján fiatalra tippelnék. Azaész és Elel szerelme számomra konkréten nevetségesnek tűnt, ugyanaz a Twilightból már jól ismert klisé, amikor egy cseppet sem ismered a másikat, nem is tudsz róla semmit, de beleszeretsz, mert olyan szép.
A karakterábrázolási hiányosságokat leszámítva azonban nagyon tetszett a könyv. Azt nyújtotta, ami egy könyvtől elvárható, színtiszta szórakozást.
A szerző szerintem jó képzelőerejű és tehetséges. Remélhetőleg, a második részre kicsit érettebb gondolkodású is lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése