Ha már friss blog, töltsük meg gyorsan bejegyzésekkel:)
Szintén mostanában olvastam Nick Hornby-tól a Hosszú út lefelét. Nagyon szeretem az írót, aki ezzel a könyvével sem okozott csalódást.
A regényben 4 ember összetalálkozik egy toronyház tetején szilveszter éjszakáján. Mindannyian azért mentek fel, hogy leugorjanak, ehelyett egy kisebb fajta csődületet találnak odafönt. Ki-ki elmeséli a maga történetét, majd megegyeznek abban, hogy Valentin napig még kibírják az életet. És ahogy múlik az idő, szép lassan, csendesen megmentik magukat és egymást. Nincs semmi hatalmas megváltás, megkönnyebbülés, a szomorú öngyilkosjelölekből nem lesz szuperboldog hős. Egyszerűen csak élnek tovább. És ebben rejlik Nick Hornby ereje, hogy mindenféle heroizmus nélkül, mégis gyönyörűen és tanulságosan mutatja be az egyszerű, hétköznapi emberek küzdelmeit.
Szintén mostanában olvastam Nick Hornby-tól a Hosszú út lefelét. Nagyon szeretem az írót, aki ezzel a könyvével sem okozott csalódást.
A regényben 4 ember összetalálkozik egy toronyház tetején szilveszter éjszakáján. Mindannyian azért mentek fel, hogy leugorjanak, ehelyett egy kisebb fajta csődületet találnak odafönt. Ki-ki elmeséli a maga történetét, majd megegyeznek abban, hogy Valentin napig még kibírják az életet. És ahogy múlik az idő, szép lassan, csendesen megmentik magukat és egymást. Nincs semmi hatalmas megváltás, megkönnyebbülés, a szomorú öngyilkosjelölekből nem lesz szuperboldog hős. Egyszerűen csak élnek tovább. És ebben rejlik Nick Hornby ereje, hogy mindenféle heroizmus nélkül, mégis gyönyörűen és tanulságosan mutatja be az egyszerű, hétköznapi emberek küzdelmeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése