True Blood

A férjemmel - jobb későn, mint soha alapon - rendesen rákattantunk a True Blood-ra. Mivel lemaradtunk az HBO-n adott részekről, angolul néztük végig pár este alatt az egészet. Imádtuk! És amikor végeztünk, és utánanéztem, hogy még hetekeig kell várni a 3. évadra, amit lehet, nem is nézünk meg az HBO-n, mivel így, hogy most már megszoktuk az eredeti hangokat, fura lenne a szinkron. Szóval, én nem bírtam magammal, és megvettem a 3. részt könyvben. Aztán az olyan jó volt, hogy megvettem az elsőt:)) Szóval össze vissza olvasom most ezt a sorozatot, de sebaj.
Amit a Holtak Klubjáról röviden mondhatok: Bill-t elrabolják, és Sookie Eric, egy vérfarkas, valamint Elvis Presley segítségével megkeresi és kiszabadítja.Mivel én könyvben eddig még csak ezt az egy részt olvastam, nincs összehasonlítási alapom a többivel, de nagyon-nagyon tetszett. Fordulatos volt, izgalmas, vicces. Mivel én nagy Eric-szurkoló vagyok, nem bántam hogy Sookie eltávolodott végre Billtől. Nagyon tetszett az, ahogy a könyv végén a sarkára állt, és kidobta a vámpírokat a házából. Ideje volt már kiállnia magáért.

10/10

A Köd Éve

Szintén más blogolók pozitív véleménye miatt kezdtem el olvasni Michelle Richmondtól a Köd Évét. Nagyon tetszett. Bár be kell valljam, majdnem félbehagytam ezt is, mert a kislány eltűnése után úgy éreztem leült a sztori, a nő csak lamentált, gondolkozott, stb, de nem történt semmi. Nem adtam fel, és milyen jól tettem! Ez a csendes, nyugodt, nőies finomság, amivel Richmond ír, és ami először untatott, végül olyannyira magával ragadott, hogy még hajnali 1-kor is a konyhai hokedlin kuporogva találtam magam a könyvvel.
A történet röviden, ha valaki nem ismerné: Nő sétál a barátja kislányával a tengerparton. Egy pár másodpercre nem figyel rá, kislány eltűnik. Nő ezután hónapokig kutat, amikor már a barátja és a rendőrség is feladják a reményt, hogy még élve látják a gyereket. A végét nem árulom el, de én lerágtam az összes körmöm, úgy izgultam.

10/9

Giccsparádé

Volt még egy könyv mostanában, amit nem olvastam végig, mégpedig Louisa May Alcott-tól a Kisasszonyok. Erre a könyvre évek óta vadásztam a könyvtárban, és mikor végül bent találtam, nagyon boldog voltam. Valamiért úgy gondoltam, Jane Austen, vagy a Bronte nővérek műveihez lesz majd hasonló, akiknek a regényeit és 8 éves korom óta évente egyszer végigolvasom:))) Sőt, állíthatom, hogy miattuk mentem angol irodalom szakosnak az egyetemen. Na de ez a Kisasszonyok. Ekkora csalódást. Ez egy tömény GICCS. Szájbarágós kis tanmese arról, hogyan legyünk jók, stb, stb, stb. Bocsánat a kifejezésért, de szerintem nyálas. Körülbelül a feléig bírtam elviselni. Még a hideg is kiráz, ha visszagondolok rá.

Untam

Aki szereti Christopher Moore-t, ezt most ne olvassa el.
Annyira dicsértétek a Biff evangéliumát, hogy kihoztam a könyvtárból. 2 hétig hevert a kanapén, napi kb. fél-1 oldalt olvastam el belőle. Mivel csak a tizenvalahanyadik oldalig jutottam, véleményt nem írok a könyvről, ennyi alapján lehetetlen lenne, de engem egyáltalán nem kötött le, nem keltette fel az érdeklődésemet az a pár oldal. Lehet, hogy velem van valami baj, amikor mindenkinek tetszik:( Engem untatott.

Gagyi

Pár hetes kényszerpihenőn voltam, ezért nem írtam mostanában, viszont jó sokat olvastam, így most megpróbálom pótolni a lemaradást. Több olyan könyvet is elolvastam, melyeket más blogolók ajánlottak. Az egyik ilyen volt Mitch Albom: Öten a mennyországban című könyve, amit nagyon sokan dicsértek. Hát, be kell vallanom, nekem nem igazán tetszett. Először is, az író nem ír jól szerintem, se szépen, se stílusosan. Nem úgy ír, ahogy az egy írótól elvárható lenne, hanem egyszerűen úgy, ahogy szerintem bárki tudna. Emiatt nekem kicsit iskolás stílusú, döcögős volt a könyv. Aztán magával a történettel is bajom volt. Az alapötlet nagyszerű, de csak az. A kidolgozása szerintem sekélyes. Mintha leült volna ez a Mitch fiú és elkezdett volna gondolkodni, hogy hát hogy is legyen, kik is legyenek azok öten és milyen csavarokat találjak ki, hogy fonódjanak egymásba az életek. Semmi komoly fantáziára, írói vénára utaló ötletet sem sikerült kitalálnia. ERŐLTETETT AZ EGÉSZ KÖNYV!!! A leginkább az első mennyországbeli sztorin borultam ki olyannyira, hogy majdnem abba is hagytam az olvasást. Az egész helyzet, hogy az a fickó infarktust kapott miatta, annyira, de annyira erőltetett volt, hogy már csak nevettem rajta.
Összeségében, én nem ajánlom ezt a könyvet senkinek, szerintem egy általános iskolás megkapná azt házi feladatnak, hogy írjon egy fogalmazást a könyv alapötletéről, klasszisokkal jobbat tudna írni.

Értékelés: 10/5