2017. augusztus 8., kedd


Egy kedvenc sorozatomról szeretnék ma írni, Gail Carriger Napernyő Protektorátusáról. Az első három részt már olvastam, a negyedik most van folyamatban. Amúgy a nagy sorozat őrület közepette próbálok ellenállni a sorozatoknak, egyszerű okokból. Nagyon ritkán veszek úgy könyvet, hogy előtte ne olvasnám el. Félek ugyanis, hogy mellélövök és pénzkidobás lesz. Így először kikölcsönzöm a könyvet a könyvtárból és ha olyannyira tetszik, hogy szeretném a polcomon látni, akkor meg is veszem. A sorozatokat viszont nem szoktam megvenni, pár kivétel van, a legfontosabb újraolvasósak: A Gyűrűk Ura, a Harry Potter, a Twilight és a Shiver. Nagy álmom volt otthon egy könyvtárszoba kialakítása, szorgosan gyűjtögettem is a könyveket egy darabig, de pár éve leálltam a vásárlással. Októberben fogunk költözni egy nagyobb lakásba és megegyeztünk a férjemmel, hogy egy könyvszekrénnyi könyv maradhat akkorra. A könyvtárszoba így rövid távon nem fog megvalósulni, hely-és időhiány miatt (portalanítani is kellene ám őket rendszeresen). Most már átlag 2-3 könyvet veszek csak évente, viszont havonta járok a könyvtárba. Na de visszatérve a sorozatokra, ha sikerül valami jóba belenyúlni, hihetetlenül idegesítő, hogy gyakran hónapokat is várnom kell, mire el tudom olvasni a folytatást. Pittacus Lore: A negyedik című könyvének a második részét pl. évek óta nem tudtam kihozni a könyvtárból. (Tudom, hogy elő lehetne jegyeztetni, de az életem nem olyan, hogy ha felhívnak, hogy mehetek érte, akkor aznap el tudok menni érte.) Nagy kedvencem volt a Vámpírakadémia sorozat is, hónapokig tartott, mire minden kötetét ki tudtam kölcsönözni. Ha sokat kell várni valamire, akkor esetleg elfelejtem az addig olvasottakat.
Szóval próbálok nem sorozatokat kihozni, de az elmúlt félévben két sorozatba is beleszrettem. Az egyik a Vörös lázadás trológia, aminek azóta sem tudtam kikölcsönözni a második részét, a másik a Napernyő Protektorátus, amivel most szerencsém volt.
Nem nagyon szeretem a vámpíros, farkasemberes, angyalos sorozatokat, mert egy idő után nagyon durván egy kaptafára mennek. Gail Carriger stílusába azonban beleszerettem. Amúgy pont kikölcsönöztem Jamie McGuire A Sötétség és Fény angyalai trilógiáját is, mert mindhárom rész bent volt, de a 60. oldal után abbahagytam. Kiszámítható, lagymatag és gagyi volt szerintem.
Ezzel ellentétben Gail fantasztikus sorozatot írt! Imádom az alternatív Viktória királynő korabeli Londont és a főszereplő, Alexia Tarabotti vagányságát. Örülök, hogy ilyen hősnővel is találkozhatok, aki se nem bakfis, se nem hülye. Elfogadja önmagát olyannak, amilyen, nem alkuszik meg az elég jóval és nem fél kiállni az igazáért. Meg tudja védeni magát és biztos kézzel elirányít egy falkányi vérfarkast. Emellett okos, művelt, képezi magát és kifejezetten érdeklődik a tudományok, a technika iránt. Lányok, ilyen hősnőket válasszatok példaképnek, ne Nina Grey-t az Őrzőből, aki már 15 percnyi olvasás után kivágta nálam a biztosítékot a folyamatos hisztijével, hogy Jared így, meg Jared úgy. Önálló, gondolkozni szerető és tudó hősnőnk mellett nagy kedvencem lett Lord Akeldama, a kóbor vámpírúr is, leginkább stílusossága és szóvirágjai miatt. Conall Maccon, az Alexiát imádó vérbeli macsó vérfarkas egy picit talán túlságosan is olyan férj, akiről a bakfisok álmodoznak a könyvek hatására, de igazából ez az egyetlen gyenge pont, amit fel tudok hozni. Minden karakter jól átgondolt és céllal vesz részt a történetben, a legtöbbjük ráadásul vicces is. A világ, ez a gőzkorszakbeli alternatív Anglia és az emberekkel együtt élő természetfölötti társadalom alaposan kidolgozott. Gail mesterien alkalmazza az angol humort és kifigurázás nélkül épít a sztereotípiákra. A történetet nem mesélem el, olvassátok el a könyveket, ha felhőtlen és nem full gagyi kikapcsolódásra vágytok. God save the Queen:)

2017. június 27., kedd

Filmajánló

Az utóbbi hónapok számomra legkedvesebb filmjét szeretném ajánlani: A Galaxis őrzői 2.
Ennek a filmnek már az első részét is bírtam, de itt az a ritka eset áll fenn, hogy a második rész még ezerszer jobb lett.



Senki ne várjon ettől a filmtől, többet, mint ami: szemrágógumi - blockbuster - képregényfeldolgozás. De abból a legeslegjobb!!! Számomra a filmek hosszúsága mindig probléma a moziban, mert 2 óránál többet nehezen viselek pisilis nélkül. Igazából azt, hogy mennyire tetszik egy film, le tudom mérni azzal, hogy hányszor gondolok arra, hogy de kell már pisilni. A film közben ez egyszer sem fordult elő, annyira magával ragadott a történet és a folyamatos humor. Észrevétlenül suhant el a játékidő és a film teljesen kiszakított a valóságból, teljesen belefeledkeztem. A szereplők közül nem is tudom, kit válasszak kedvencnek, annyira jó fej mindegyikük. Ha felhőtlen kikapcsolódásra vágytok, ezt a hihetetlenül szórakoztató filmet válasszátok.

2017. június 16., péntek

Vörös lázadás

Befejeztem a könyvet. Isteni volt, komolyan mondom, rettenetesen tetszett és alig várom, hogy eljussak a könyvtárba, ahol remélhetőleg bent lesz a folytatás.


A sztori röviden a Molyról: A fiatal Darrow a Marson él, bányász, és Vörösnek született, a színekről elnevezett kasztokra épülő társadalom legalacsonyabb rétegébe. Fáradtságot nem ismerve kockáztatja az életét a beomló alagutak és lándzsaviperák közt abban a hitben, hogy sorstársaival lakhatóvá teszi a bolygó felszínét a jövő generációi számára. Darrow még sosem látta a szabad égboltot, ám a kötelességét mégis teljesíti, mert reméli, hogy emberfeletti munkájával a saját gyermekeinek is jobb életet teremt. Egy nap azonban megtudja, hogy a Vörösök elől eltitkolják az igazságot, ugyanis a Mars felszíne már alkalmas az emberi életre. Méghozzá nem is akármilyenre.
Igazságot követelve a kasztjának és bosszúra szomjazva meggyilkolt szerelme miatt Darrow csatlakozik a földalatti ellenálláshoz, hogy megdöntse az Aranyak zsarnoki uralmát. S céljának elérésében semmi sem gátolhatja meg… Még az sem, hogy olyanná kell válnia, mint gyűlölt ellenségei.


 Teljesen magával ragadott a könyv világa, a fiúk a barátaim lettek, velük sírtam és nevettem, éreztem a dühüket, a fájdalmukat. A főszereplő, Darrow, az Arató számomra hihető jellemfejlődésen ment keresztül a beépülése során. Tanulságos volt a háborús startégiai gondolkodás szerepeltetése a könyvben, Darrow hadvezérré érése. A cselek, amelyeket bevetett, meg tudtak lepni, bizonyos mondatok csak a fordulatok előtt nyertek értelmet.
A barátságok kialakulása a történetben, ahogy összekapaszkodnak a fiúk, a Vonítók hűsége mind-mind magával ragadó. Igazából annyira tetszett a könyv, hogy nem is tudok összeszedetten írni róla :)

2017. június 1., csütörtök

Amúgy majd 6 éve nem írtam a blogra! :) Hihetetlen. Az ok, amiért most megpróbálok visszatérni a blogíráshoz az, hogy ismét azzal a problémával kűzdök, hogy elfelejtem, miket olvastam már és azok mennyire tetszettek, érdemes-e valamit újraolvasnom. Folyamatos időhiánnyal küzdök, sajnos átlag egy, másfél hónap alatt tudok egy könyvet kiolvasni, de ez most egy ilyen időszak. Az elmúlt 6 év kivonata dióhéjban: ugyanaz a férj és kutya, ám új munkahely most már 4 éve :) Családdá bővülés örökbefogadás által februárban, új vezető pozíció májustól. Izgalmas időszak? Ahhoz is túl fáradt vagyok, hogy felfogjam...néha ahhoz is, hogy boldog legyek.
Iszonyatos ritka kinccsé vált a szabadidő, amit nem kellene olyan filmek megnézésére pocsékolni, mint az új Alien. Ez a film konkrétan unalmas és ezen sem az Alien, sem a rövid hajú, atlétás Sigourney utánzat, sem Michael Fassbender, de még Danny McBride sem tud segíteni.

Legyek Ura ft. Éhezők viadala


Nem gondoltam volna, hogy szeretni fogom ezt a könyvet. Az utóbbi években oly mértékben árasztottak el minket a disztópikus regények és filmek, hogy nem tudták már felkelteni az érdeklődésemet. Ezt a könyvet azért külcsönöztem ki a könyvtárból, mert szimpla sci-fi-nek hittem, ami mostanság a kedvenc műfajommá vált. Hamar rájöttem, hogy ez bizony nem az a kategória, amire számítottam, de addigra már beszippantott a könyv világa. Jelenleg a felénél járok, részletesebb értékelést csak akkor írok majd, ha befejeztem.

2011. augusztus 4., csütörtök

Folytatom a Második Atlantiszos bejegyzésem.
A könyv történetét nem írom le, bárki utánanézhet, ha esetleg még nem hallott róla. Sellők és tündérek vannak benne.
Mint ahogy már írtam korábban is, nekem nagyon tetszett. Azonban meg kell, hogy mondjam, hogy ami igazán tetszett, az a történet volt. Izgalmas és fordulatos volt, letehetetlenné téve a könyvet. Humor is volt benne bőven. A szereplők jellemábrázolása és párbeszédei azonban, hát, hogy is fogalmazzak, kissé infantilis volt. Nem tudom, hány éves lehet az író, de ennek alapján fiatalra tippelnék. Azaész és Elel szerelme számomra konkréten nevetségesnek tűnt, ugyanaz a Twilightból már jól ismert klisé, amikor egy cseppet sem ismered a másikat, nem is tudsz róla semmit, de beleszeretsz, mert olyan szép.
A karakterábrázolási hiányosságokat leszámítva azonban nagyon tetszett a könyv. Azt nyújtotta, ami egy könyvtől elvárható, színtiszta szórakozást.
A szerző szerintem jó képzelőerejű és tehetséges. Remélhetőleg, a második részre kicsit érettebb gondolkodású is lesz.

2011. augusztus 3., szerda

Második Atlantisz


Nagyon-nagyon régen nem írtam már, mert egy lusta disznó vagyok. De olvasni olvastam jó sokat és megpróbálom majd pótolni a blogon is a lemaradásomat.
Az utóbbi időben olvasott könyvek közül van egy, amit mindenképp ki szeretnék emelni:
Lilian H. AgiVega - Második Atlantisz A tízezer éves varázs
Félve vettem a kezembe, amikor megtudtam, hogy egy fanfic író műve. Hogy miért? Sok-sok könyves blogot és fanficet olvasgatok szabadidőmben és meg vagyok döbbenve azon, hogy boldog-boldogtalan írónak hiszi magát. Kész vannak teljesen a mai fiatalok. Azt hiszik, azért mert elolvastak pár YA-t, már ők is képesek írni. DE NEM. Ráadásul, az egy dolog, hogy nem tudnak írni, de más kezdő írókat olyan elánnal osztanak ki, hogy csak nézek. Mert az elv az az, hogy húzzunk le mindenkit, annál jobbnak látszunk majd mi. Ezenfelül műveletlenek és beképzeltek. Akinek nem inge, az ne vegye magára. De aki SOHA az életben nem olvasott még egyetlen irodalmi értékű művet sem, csak chick litet, young adultot, az azért vegyen vissza az arcából. És ezzel nem lehúzni akarom ezeket a műfajokat, mert én is szeretem őket.
Szóval a sok reményteli írócska egyikének gondoltam csak ezt Agivegát. (Ja, egyébként ez a név nagyon gáz.)De kellemes csalódást okozott. Kétségtelenül vannak hiányosságai a könyvnek, de engem annyira magával ragadott a történet, hogy ez nem érdekelt.
Folyt. köv. holnap, mert dolgom van:)